Zichy Mihály [antikvár]

Bevezető A zalai Zichy Mihály Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásának köszönhetően új Zichy Mihály kötetet tarthat kezében az olvasó. Zichy művészetéről a 20. század elejétől kezdve több monográfia jelent meg, és noha olyan jeles művészettörténészek dolgozták fel hátrahagyott életművét, mint Lándor Tivadar, Lázár Béla, Bényi László, Supka Magdolna, Berkovits Ilona és Gellér Katalin - hogy csak a legfontosabbakat említsük -, Zichy művészete továbbra is foglalkoztatja a kutatókat. Kitűnő bizonyítéka ennek, hogy az elmúlt évtizedben számos, Zichy művészetének egy-egy kérdésével foglalkozó tanulmány jelent meg különböző szaklapokban, folyóiratokban. Ezeket igyekeztünk összegyűjteni, de emellett születtek újabb tanulmányok is, melyeknek publikálására először e kötetben kerül sor. Természetesen sem a könyv, sem a kiállítás nem vállalkozhatott a művész teljes életművének bemutatására, melynek több oka is van. Egyrészt műveinek jelentős része Oroszországban található, de fontos munkái vannak Skóciában és szétszóródva Nyugat-Európában. A zalai múzeum helyiségei a Magyarországon fellelhető teljes anyag kiállítását sem tették lehetővé. A rendelkezésre álló helyhez kellett alkalmazkodni, az enteriőröket, a Zichy gyűjteményéből megmaradt berendezéseket nem akartuk megbolygatni, így lehetetlen volt a teljességre törekedni, illetve a kronológiai rendszert követni. Az enteriőrökhöz igazodva tematikus termek sorát hoztuk létre, melyeken belül sem a kronológiai rendet követtük, inkább a kiállítás vizuális egységére és - ahol lehetett - tartalmi szempontokra ügyeltünk. A kötet katalógus része, mely egyben vezető a kiállításhoz, ezt a rendszert követi, de az időrendről a művek melletti évszámok, a fontosabb műcsoportokról a katalógus kis tanulmányai, valamint a kiállításon található feliratok tájékoztatnak. A tárlaton látható és a katalógusban reprodukált műveket a zalai Zichy Emlékmúzeum anyagából, magántulajdonban levő művekből és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből válogattuk. így noha nem teljes, mégis viszonylag átfogó képet tudunk nyújtani Zichy művészetéről, melynek ilyen méretű bemutatására a Magyar Nemzeti Galériában 1977-ben megrendezett Zichy kiállítás óta nem került sor. Bízunk benne, hogy mind a kiállítás, mind a szerényebb célokat maga elé tűző kötet fel fogja hívni a figyelmet arra a tényre, hogy Zichy művészete, a megjelent vaskos monográfiák ellenére még mindig tartogat meglepetéseket. A kutatás számos irányba folytatható, sokszor nem a szorosan vett művészettörténet, hanem más tudományágakban - irodalomtörténet, művelődéstörténet, történelemfilozófia, színháztörténet - való elmélyülés révén kerülhetünk közelebb Zichy művészetének megértéséhez. Róka Enikő