Zongoraszonáták I-III. [antikvár]

elöszó az i. kötethez E kiadásban szigorúan ragaszkodtam az ös-szöveghez („Urtext"-hez), de kijavítottam az ebben előforduló sajtóhibákat és pontatlanságokat, melyek talán Beethoven tollából, de nyilván nem az ő szándékából kerültek a kéziratba. Itt-ott szükségessé vált dinamikai és frazirozási jelek pótlása. Szögletes zárójelekkel tettem feltűnővé azokat a dinamikai és előadási jeleket, amelyeket én pótoltam. Gyakran meghosszabbítottam a legato-ívet a frázis végéig, ott, ahol a frázis az egy legato-ívbe való összefoglalást megkívánja. A nyilvánvalóan hiányzó íveket és az ős-szövegben nem látható, de a kompozíció jellegéből természetesen adódó staccato-pontokat (különösen gyors tempóban) szintén pótoltam. Néha a játszandó anyagnak jobb- és balkézbe való elosztását a könnyebb játszhatóság kedvéért — anélkül, hogy az ős-szövegnek akárcsak egy hangja is változnék — máskép rendeztem el. Lényeges különbség az eddigi kiadások legtöbbjével szemben a végigvitt pedál-jelzés, mely nemcsak a színezést, hanem sokszor a hézagtalan legatót is célozza. Az ujjrenden néhol talán megütközik a játszó, de többszöri kísérlet után valószínűleg elfogadja majd az itt közölt ujjrendet, ha általa a mű szellemét, ritmusát, lappangó harmóniáit, a szekvenciák egyöntetűségét, stb. jobban tudja érvényre juttatni. Véleményen szerint ma már nem kellene any-nyira irtózni attól, hogy a hüvelykujj fekete biUentyúre kerüljön. Továbbá: sokszor előnyösebb az áttevés, mint az alátevés. Ezenfelül; bármennyire kiképzettek is az ujjak, o 4. ujj mindig kissé ügyetlenebb o többinél; ezért javaslom sokszor a 3-5 ujjreniiet (a 4. ujj kihagyását) szomszédos billentyűk esetében. - Hangismétléseknél, ha az ismétlés nem gyors, a szokványos ujj-cserét feleslegesnek, sőt terhesnek érzem; viszont igen fontos a néma ujj-csere ugyanazon a billentyűn, ha a "»ere hézagtalan legatót céloz. - A kis-kezűek érdekében sokszor a hüvelykujjat ajánlom (balkézben, szeptim-fogá- vobwort zum band i, Vorliegende Ausgabe hält sich streng an den Urtext, berichtigt jedoch Druckfehler und Ungenauigkeiten, die vielleicht aus Beethovens Feder stammen, aber offenbar nicht seiner Intention entsprechen. Hie und da mussten dynamische- und Phrasierungszeichen nachgeholt werden. Eckige Klammem kennzeichnen jene dynamschen und Vortragszeichen, die ich hinzusetzte. Oft verlängerte ich den Legatobogen, um die Zerstückelung der Phrase zu vermeiden, bis zum Schluss der Phrase. Die offenbar fehlenden Bögen holte ich nach. Staccatopunkte, die im Urtext fehlen, die aber dem Charakter der Komposition entsprechend (besonders im raschen Tempo). erforderlich sind, habe ich ebenfalls eingefügt. . In Fällen, wo der Text in der rechten und linken Hand sich leichter spielbar verteilen lässt, änderte ich die Verteilung — ohne auch nur einen Ton des Urtextes zu ändern. Ein wesentlicher Unterschied im Vergleich mit den meisten bisherigen Ausgaben ist der durch die ganze Komposition angegebene Pedalgebrauch, nicht bloss wegen der Färbung, sondern oft im Interesse des lückenlosen Legatos. Manchmal wird der Fingersatz den Spieler vielleicht befremden, doch ist es zu hoffen, dass er den angegebenen Fingersatz nach einigen Versuchen befolgt, wenn er wahrnimmt, dass dadurch Geist, Rhythmus, latente Harmonie, Einheitlichkeit der Sequenzen, usw. besser zur Geltung kommen. Ich meiTie, die Scheu, den Daumen auf eine Schwarze Taste zu setzen, könnte heutzutage schon überwunden werden. Weiters: oft ist das übersetzen dem Untersetzen vorzuziehen. Und: wenn die Finger noch so gut ausgebildet sind, der 4. Finger bleibt immer etwas ungeschickter, als die anderen; daher empfiehlt es sich oft hei Nachbar-Tasten den 3—5 Fingersatz (Auslassung des 4. Fingers) zu gebrauchen. — Bei Tonwiederholungen, wenn die Wiederholung nicht zu rasch ist, halte ich den üblichen Wechsel der Finger nicht nur für überflüssig, sondern für lästig; hingegen ist der stumme Wechsel der Finger auf derselben Taste zwecks lückenlosen Legatos äusserst wichtig.— Für kleine Hände ist es oft ratsam (Septimen-Griffe in der linken Hand) den Daumen zu benützen, wo andere Ausgaben den 2. Finger angeben. Die Ausführung der Verzierungen ist durch kleine Noten angegeben. Mich bindet keinerlei Doktrin: preface to book l I have kept the present edition strictly to the original text („Urtext"), but I have corrected the misprints and inaccuracies, which probably got into the text from Beethoven's hand, but obviously do not correspond to his intentions. Here and there it was felt necessary to add a few performance-marks indicating dynamics and phrasing. Square brackets are used to distinguish signs added by me. The legato-ties are frequently extended, till the end of the phrase, where such articulation under a single bow was desirable. I have added, furthermore, legato-ties and also staccato-signs which could not be found in the original text but which are obviously consequent upon the character of the composition, especially where the tempo is quick. In some places — in order to make playing easier — I have rearranged the division of the music between the right and the left hand; yet this does not involve changing a single note of the original text. Compared to most other editions, an essential difference is the introduction of pedal-sighs throughout. With this I have endeavoured to obtain n6t only richer colouring, but also more even legato. At certain places the fingering might be found irksome to the player perhaps, but after repeated trying the fingering shown here will be, in all probability, accepted, since it enables the player to bring out the character of the music: its rhythm, the latent harmonies, the relationship of sequences, etc. more successfully. I believe that the fear of playing on black keys with the thumb is no longer justified; moreover, in many cases ,passing over is more expedient than crossing under. In addition, however well trained the fingers may be, the fourth finger is always less agile than the others; therefore I frequently suggest, in case of adjacent keys, the 3—5 fingering (omitting the 4 th finger). -- When one note is being repeated and the repetition is not quick, I consider the customary exchange of fingers sup>ernuous and even inconvenient. Nevertheless, the soundless exchange of fingers on the same key is very important, if an uninterrupted legato is to be achieved by it. — For the sake of those who have small hands, I often propose the use of the thumb where the second finger is indicated in other editions (in the left hand for the fingering of seventh-patterns). I have marked the -realization of ornaments with small notes. In this