90 nap a Balatonon [antikvár]

Ez a riportkönyv rendhagyó a maga nemében. Egyrészt, mert a benne szereplő írások részben már megjelentek az Esti Hírlap hasábjain, másrészt pedig: nagyban hasonlít a szerző 1991-ben megjelent Balatoni Napló című kötetéhez. Akkor is, most is az volt a hírlapíró célja, hogy személyes élményeit, benyomásait megossza olvasóival. Nem unatkozott, mert a három balatoni hónap, június, július és augusztus, teli volt eseménnyel: kemény harc folyt a rendőrök és a bűnözők között; az idegenforgalom elég rossz évet zárt, mert fele annyi vendég érkezett a Balatonhoz, mint tavaly: az angolnapusztulás tovább folytatódott és gond volt a víz minőségével. Ám kitűnő koncerteket, szabadtéri előadásokat is rendeztek a tó mindkét oldalán, és első ízben tartották meg a Balaton-expót. Az önállóvá vált, több tucatnyi balatoni község sajátos problémákkal küzd. Fő a feje a polgármestereknek és az újonnan alakult fürdőegyesületek elnökeinek egyaránt, mert mindenütt csak egy dolog hiányzik: a pénz. Pénzhez pedig csak úgy lehet hozzájutni a szezonban, ha sok a vendég, ha nem állnak üresen a szállodák és fizetővendég-szobák, s unalmukban nem sakkoznak az éttermek, csárdák pincérei. Az idén erre is volt példa. Véget ért egy hosszú, forró nyár. Örömökkel, gondokkal teli kilencven napról számol be ez a könyv, mely tartalmaz riportokat, tudósításokat, jegyzeteket, glosszákat - szinte valamennyi újságírói műfajt. Milyen volt 1992 nyara? A szerző szemüvegén keresztül olyan, ahogyan a következő oldalakon megírta olvasóinak, a Balaton szerelmeseinek.