A Biblia az irodalomban [antikvár]

Jött a háború, és akkor volt egy tapasztalatom. Teletömtem a hátizsákomat könyvekkel. A könyvek azonban kezdtek anakronisztikussá válni. Sorra dobtam ki őket a vagonból; emlékszem, Rolland Dante-drámája volt az első, amit kihajítottam, mert nem lehetett vele mit kezdeni. Nem volt érvényes. Végül is egy maradt, az Evangélium maradt velem, de az viszont úgy maradt velem, mint egy kutya. {Beszélgetések Pilinszky Jánossal. Szerk. Török Endre. Magvető, Bp., 1983. 232. o.) Pilinszky János tapasztalása és vallomása szerint a Biblia az egyetlen olyan könyv, amely a legvégső pillanatokban is érvényes marad. Másoknak egészen más véleményük lehet a Bibliáról. Az egész emberiségnek egyik alapvető könyve, ám az egyes embereknek már távolról sem ugyanazt jelenti. Van, aki számára hite alapja, van, akinek érdekes történeti forrás; van, aki hisz a benne leírtakban, van, aki nem; van, aki számára az Ószövetség a hitforrás, van, akinek a teljes Biblia. Hogy kinek mit jelent, ne firtassuk: éppúgy magánügye mindenkinek, ahogy a hit, a világnézet, a vallási meggyőződés vagy ateizmus is az. Ezeket a meggyőződéseket tiszteletben tartva nem a Biblia vallási jelentőségéről lesz szó (bár ez nyilván nem kerülhető ki). Ehelyett keressük meg azt a közös alapot, ami mindenki számára elfogadható, tekintsünk úgy a Bibliára, mint az emberiség egyik legjelentősebb kulturális alkotására és hagyományára. Ha erre a szellemi, kulturális és művészi hagyományra összpontosítjuk a figyelmünket, azt vizsgáljuk, hogyan vált a Biblia évezredekre az irodalom és a többi művészet egyik legfőbb kiindulópontjává, közös kultúrkinccsé, nyelvvé, hogyan olvasták és hogyan értelmezték át újra és újra.