A boldogtalan Villon boldog napjai [antikvár]

Részlet: A mulandóság korbácsa hajszolta. Hogy nagyon kell sietni, mert hamar elszáll az élet. Szépséges csodák fájdították szívét és szemét. Mindent akart és emmit el nem szalajtani. A vágy mohóságában meg-megbotlott, bizony: ezért érezzük annyira magunkénak őt és az életét. Te is; én is: mindannyian. Komor színekben festette meg önmagát, de élete ma is eleven és élni fog késő századokon át. Ebben az életműben - életében és műveiben - a visszataszító vonásokat régen elkendőzte már a halhatatlanság aranyfüstje.