A boldogtalan Villon boldog napjai [antikvár]

Részlet a könyvből:A gyermek és az ifjúA mulandóság korbácsa hajszolta. Hogy nagyon kell sietni, mert hamar elszáll az élet. Szépséges csodák fájdították szívét és szemét. Mindent akart és semmit el nem szalajtani. A vágy mohóságában meg-megbotlott, bizony: ezért érezzük annyira magunkénak őt és az életét. Te is, én is: mindannyian.Komor színekben festette meg önmagát, de élete ma is eleven és élni fog késő századokon át. Ebben az életműben - életében és műveiben - a visszataszító vonásokat régen elkendőzte már a halhatatlanság aranyfüstje. Ha betű szerint, az ő leírott szavai szerint vizsgáljuk életét: semmirekellő gazember volt, de semmirekellő volta ma már kétséges. A saját módján mert élni, bátran és dacosan - és ez már az első lépés a jóság felé vezető úton.