A bolgár kalauz [antikvár]

A fedőlapok kicsit karcoltak, a sarkai enyhén kopottak. A ragasztása az egyik fedőlapjánál kicsit meggyengült.
Őszintén szólva szédülni kezdtem az élet mély, kibogozhatatlan zűrzavarától. Micsoda ez itt? Hogy függ össze ez a sok szó a nevetéssel és a sírással? Mi köze egyiknek a másikhoz, a levélnek a kutyafényképhez, a kutyafényképnek a két zöld csontgombhoz és mindennek a kalauzhoz? Őrület ez, vagy éppen az ellenkezője, az érzelem emberien egészséges kibuggyanása? Egyáltalán van-e az egésznek valami értelme bolgárul vagy más egyéb nyelven?