A csillagok fényezése [antikvár]

Előszó I 1 Egy klasszikus szerző műveinek újraolvasása és értelmezése mindig nagy kihívás az olvasó számára, különösen így van ez akkor, ha olyan szerzőről vagy olyan művekről van szó, melyek mindmáig igen kitüntetett helyet foglalnak el a magyar irodalmi kánonban. Gárdonyi Géza életműve, s annak különösen egyik regénye, az Egri csillagolc a legismertebbek között kaptak helyet, mind e mű, mind hatástörténete, mind a szerző neve kultikussá vált, éppen ezért egyszerre tűnik könnyű és nehéz feladatnak az újraolvasás: egyfelől könnyű, hiszen mindig szerencsés olyan műről írni és beszélni, melyet a befogadók nagy része elég nagy bizonyossággal ismer, másfelől nehéz, mert éppen ez az ismerősség válhat megkötővé, megmerevítővé is. A 2013-ban ünnepelt Gárdonyi-emlékévhez (az író 150. születési évfordulójához) kapcsolódva tanúi lehettünk annak, hogyanképes az emlékezet s a szövegeknek feltett, sokszor valóban újszerű és aktuális kérdés létrehozni a jelentések szerteágazó rendszerét, s hogyan tudunk a megmerevedett arc nézése helyett párbeszédet kialakítani a megelevenedő beszélők sorával. Az emlékév számos programja közül az olvasók számára talán éppen ezek az újragondolások, újraolvasások és -értei-