A dialógus művészete és a társalgás temploma [antikvár]

I. A dialógus, mint „eszköz és a cél, amelyben feltárul maga az ember^". Elméleti alapvetések és a kritikai módszer A dialógus, bár minden korban az emberi élet hétköznapjainak része volt, mégis, amikor kutatók tudományos módszerekkel próbálták meg meghatározni azt, eléggé megfoghataüannak bizonyult számukra. A dialógus ugyanis külön-bözó' tudományterületek határán áU, különféle módokon megközelíthető' és szinte mindenhol jelen van: a mindennapi élet és a társas viselkedés gyakorlatán kívül nyilvánvalóan megmutatkozik a művészetekben, a társadalom-tudomá-nyokban, a filozófiában és természetesen az irodalomban is. A modern dialóguselméletek kidolgozói között mindenekeló'tt Hans Georg Gadamer nevét említjük meg, aki mind a filozófiai hermeneutika szempontjából, mind a szöveg vagy a művészeti alkotás és az olvasó/nézó' közötti viszony, mind pedig konkrétan a filozófia szempontjából. Platón igazságkeresésének dialektikus módszerén keresztül mélyrehatóan foglalkozott ezzel a problématikával.^ A modern irodalomelméletben, legnagyobb hatású szerzőként, Mihail Bahtyin tárta fel a dialógus igazi jelentőségét „Dosztojevszkij poétikája", vagyis a polifonikus regénykialakulásakapcsán: „egyenrangú tudatok és világlátások sokaságának" ne- ' M. Bahtyin: Dosztojevszkij poétikájának problémái, Budapest, Gond-Cura/Osiris, 2001, P- 315- ^ Vö.: H. G. Gadamer: Igazság és módszer. Egy ßlozoGaihermeneutika vázlata. Gondolat, Budapest, 1984, valamint Platós dialektische Ethik und andere Studien zur Platonischen Philosophie, Tübingen. J. C. B. Mohr (Paul Siebeck) Verlag. Olasz fordításban: StudiplatoniciI-Il (szerk.: Giovanni Moretto), Genova, Casa Editrice Marietti, 1998.