A fejek és a kalap [antikvár]

Előszó Kötetünk két részből áll, de ezek csak részben különböznek egymástól. Mondjuk így: a műfajukban - az első ugyanis Interjúkat, beszélgetéseket tartalmaz, a másik pedig olyan dolgozatokat, esszéket, klstanulmányokat, melyeket egy vitaindító kezdeményezett. Könnyen belátható: mindkét résznek a párbeszéd a közös nevezője. A folyamatos dialógus. De közös bennük az Is, ahogy a párbeszéd célzottan megválasztott tárgya (A fejek részben a kerek jubileumát vagy a frissen megjelent kötetét ünneplő „szerző", A kalap című részben az „értékes műalkotás", az „igényes irodalom") elmozdul: az esetek többségében látványosan magáról másfelé irányítja a figyelmet. A „fejes" beszélgetések többségében az alkotás folyamatára, az elmemunkára, az irodalomra (szépirodalomra, irodalomtudományra, filozófiára, irodalomoktatásra, irodalomszervezésre ), a „kalapos" vitában pedig a szépirodalmi és tudományos bestsellerekre, s ezek kapcsán magára a kultúrára. Az ilyen jellegű elmozdulást, a tárgy önmagán túlmutatását persze nyugodtan tarthatjuk minden beszélgetés és vita természetes jellemzőjének. Amiként fejek és kalap megtöbbszöröződését is - főként ha abból indulunk ki, hogy minden fej egyedi és megismételhetetlen. Ebből persze az is következhetnék, hogy ahány fej, annyi kalap - de nem, ebben a kötetben csak egy a kalap. (Még fölmerülhet, hogy ki eszi meg, és kié, de nem ez a kalap igazi tétje.) „A szerkesztés az érzékelés speciális válfaja" - mondja Tóth László (itt, ebben a könyvben, Kocur Lászlóval beszélgetve). E kötet egyik szerkesztőjeként erről az érzékelésről Is szólhatnék - de nem. (Az olvasás is az, természetesen, terelném inkább s terelem is a figyelmet e szövegek be-fogadólra.) Meg miben is állna ez a specifikum: hogy pl. Hodossy Gyula fanatikusnak mondja magát, Mészáros András meg fatalistának? (Merthogy nemcsak mondják, ezt Is érzékeltem.) Inkább a másik szerkesztőjéről tartom fontosnak megjegyezni, hogy e könyvet (a sorozatot Is) ő találta ki: a címét, alcímét, fejezetcímeit, szerkezetét. S ezt a találmányát, sok más ötletéhez hasonlóan: zseniálisnak tartom. Azt meg határozottan jólesett érzékelnem, hogy ez ötlet közbülső és Itteni (remélhetően nem végleges) konkrét tárgyiasulásainak szabad mozgásteret hagyott. Le a kalappal! A többi a kötet olvasóinak fejében dől el. Csanda Gábor 7