A francia irodalom története [antikvár]

BEVEZETÉS A francia irodalom Európának egyik legrégibb, leggazdagabb s az egyetemes művelődés szempontjából egyik legértékesebb irodalma. Kilenc évszázados dicsőséges mult van mögötte. Abból a barbár állapotból ugyanis, melybe a népvándorlás a római birodalom egykori művelt és gazdag tartományait süllyesztette, legelőször Franciaország emelkedik ki. Ott már a XI. században megindul az irodalmi élet és pedig délen provencal, északon francia nyelven s a következő században már a virágzásnak és tökéletességnek aránylag magas fokára emelkedik. A provencal irodalom nem tartós életű, politikai okok következtében egy százados virágzás után hanyatlásnak indul s csak a legújabb korban vesz ismét nagyobb lendületet. A francia irodalom ellenben megindulásától kezdve napjainkig egyenes vonalban, megszakítás nélkül halad előre a maga útján s kilencszáz éves története folyamán, ha voltak is nagy, abszolút becsű alkotások tekintetében aránylag meddő korszakai, mindenkor kivált a termelés gazdagságával s változatosságával és több ízben ragadta magához a vezető szerepet az európai irodalmi és szellemi élet irányításában. A franciák az olaszokkal, spanyolokkal, portugálokkal, oláhokkal és rhetorománokkal együtt a román népek csoportjába tartoznak. Nyelvük, mint a többi román nyelv, a latin köznyelvből ered, annak kelta, germán s egyéb hatások alatt fejlődött változata, származéka. A francia faj is, mely ma első tekintetre egységesnek tűnik fel, sokféle népelem összeolvadása útján keletkezett.