A gyanakvó ember [antikvár]

KORTÁRSAK KÖZÖTTNehéz a huszadik századi novellairodalomról úgy írni, hogy közben nem említjük meg azt a hagyományt, amit Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán hagyott örökségül a következő századoknak.Kikerülhetetlen Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Ter-sánszky Józsi Jenő életműve, de még a lírikusokat is szólíthatjuk: Ady Endrét, Babits Mihályt, Szabó Lőrincet, József Attilát, a népi vonalból pedig Veres Pétert, Szabó Pált, Darvas Józsefet.Olyan szellemi erő rejlik múltunk irodalmában, hogy bátran nevezhetnénk hazánkat szellemi nagyhatalomnak, de irodalmi nagyhatalomnak mindenképpen.Nos, hosszabb ideje ennek elherdálása folyik.Szellemi tőkénket - úgy látszik - csak akkor vagyunk képesek értékelni, ha kívülről, más szemszögéből ítéltetünk meg. Idézzük ide George Bemard Shaw gondolatát nyelvünk gazdagságáról: Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."A fentebb idézett íróink, költőink jó példaként szolgálnak az utánuk jövő nemzedékeknek, hogy akik a versírás vagy az elbeszélés, regényírás útjára térnek, minek keU megfelelniük.