Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Az utóbbi évtized talán leginkább szembetűnő és feltétlenül pozitív irodalomszemléleti változása az, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben, már nemcsak a magyarországi, hanem az egyetemes magyar irodalom lett az irodalmi gondolkodás tárgya. Ezt a horizonttágítást a lassan bontakozó, erősödő felelősségérzet eredményének kell tekintenünk, hiszen a szomszédos országokban élő magyar nemzetiség és — bizonyos mértékben más módon - a nyugati és tengerentúli magyarság irodalma, művészete is szerves része a magyar nemzeti kultúrának. Az ország határam túl élő magyarság létszáma — közismert történelmi sorsfordulók következtében - igen nagy, körülbelül az összmagyarság egyharmadára tehető. Az irodalom ennek az egyharmadnyi magyarságnak esztétikai öntanúsítása az ország határain kívül. Az irodalomban a nemzetiségek és a diaszpóra történelmi és jelenkori élete tükröződik.
A nemzetiségi irodalmak közül a romániai magyar irodalom a leggazdagabb. Számbavételére, áttekintésére többféle értékes kísérlet történt már. Sőni Pál 1969-ben adta közre egyetemi tankönyvét, Kántor Lajos és Láng Gusztáv 1971-ben jelentette meg romániai magyar irodalomtörténetét. Cs. Gyimesi Éva pedig az újabb romániai magyar líráról írt elméleti igényű tanulmányokat (Találkozás az egyszerivel 1978). Dávid Gyula, Marosi Péter és Szász János gimnáziumi tankönyvben ad jelzésszerű áttekintést a romániai magyar irodalom egész eddigi fejlődéséről. Romániai magyar kritikusok tanulmányi, tanulmánykötetei mellett magyarországi irodalomtörténészek és kritikusok is sok értékes tanulmányt tettek közzé - Czine Mihály, Pomogáts Béla, Szakolczay Lajos, Ilia Mihály és mások - a romániai magyar irodalomról. A magyarországi olvasó 1982-ben — két romániai kiadása után — a Kántor-Láng féle irodalomtörténet némiképp bővített változatát is kézhez kapta a Béládi Miklós szerkesztésében megjelent A magyar irodalom története 1945-1975 IV. kötetének (Határon túli magyar irodalom) részeként. Mivel azonban Kántor Lajos és Láng Gusztáv eredetileg 1970-ig írta meg a romániai magyar irodalom történetét, a későbbi jelzésszerű kiegészítésben ez a kötet csak utal az 1970-75 közötti évek termésére, a később megjelent művekkel pedig természetesen nem foglalkozik.
Munkánk lényegében a Kántor-Láng féle irodalomtörténet folytatása, kiegészítése 1980-ig, tehát a romániai magyar irodalom hetvenes évekbeli fejlő-