kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen

Ambrusné Szalai Katalin - A huszadik év könyve - DVD-vel [antikvár]
 
ELŐSZÓ 1992 januárjában, húsz esztendeje halt meg Takács Etel. Róla szól ez a könyv. Meg azokról, akik ismerték, szerették, és felidézték az idő múlásával nem avuló pedagógiáját, és akik a megőrzés szándékával a nyilvánosság előtt is megfogalmazták személyes kapcsolatuk történetét, lényegét. A kötet azonban nem csak a múltat idézi. Hírt ad azokról is, akik nem ismerték Takács Etelt, akiknek nem volt, nem is lehetett már személyes élményük róla, mégis kapcsolatba kerültek vele: szerte az...
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2840 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
ELŐSZÓ 1992 januárjában, húsz esztendeje halt meg Takács Etel. Róla szól ez a könyv. Meg azokról, akik ismerték, szerették, és felidézték az idő múlásával nem avuló pedagógiáját, és akik a megőrzés szándékával a nyilvánosság előtt is megfogalmazták személyes kapcsolatuk történetét, lényegét. A kötet azonban nem csak a múltat idézi. Hírt ad azokról is, akik nem ismerték Takács Etelt, akiknek nem volt, nem is lehetett már személyes élményük róla, mégis kapcsolatba kerültek vele: szerte az országban, több mint kétszáz ákalános iskolában gyerekek százait tanítják ma is az ő magyar nyelvi tankönyvei, munkafüzetei segítségével. Ez a pusztán szellemi reláció tanárok sokasága és Takács Etel között - az idő, a tudományos felfogások, az oktatáspolitikai törekvések változása nyomán - lassanként meg fog szűnni, de még sokáig élnek azok a fiatalok, akik az anyanyelvükről való alapvető tudásukat - tanáraik közvetítésével - Takács Etel tankönyvcsaládjából merítették. Az emlékezők harmadik csoportja iskolai könyvtárban (is) dolgozik, annak munkájáról számolt be. Többségük - bevallottan - csak a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány kisiskoláknak szóló könyvtárfejlesztési pályázatairól ismeri Takács Etel nevét, de megingathatatlan abban a hitében, hogy minél hátrányosabb környezetben dolgozik egy iskola, annál jobban, hatékonyabban kell tennie a dolgát, annál nagyobb jelentősége van a kultúra iránti vágy felébresztésének és a hozzáférés biztosításának. Ennek eszköze - egyebek között - a könyvtári munka. Takács Etel pedagógiai nézetrendszerének és gyakorlati tevékenységének egyik sarokköve volt a kulturális hátrányok iskolai kompenzálására való törekvés. Következetesen képviselte azt a gondolatot, hogy a jó kulturális-szociális háttérrel rendelkező gyerekek még a rossz iskolában is boldogulnak, de akik nem ilyen szerencsés környezetből érkeznek, azokon, azoknak életén csak az igazán jó, hatékony iskola segíthet. E meggyőződésben osztoztak ők: Takács Etel és a falusi kiskönyvtárakban könyvet ajánló, vetélkedőt szervező, olvasásra csábító pedagógusok. Az alapítvány 2012-ben több formában emlékezett meg Takács Ételről. Tisztelőitől, volt tanítványaitól, munkatársaitól, barátaitól azt kérte, foglalják össze röviden kapcsolatuk keletkezését, jellegét, hatását személyes életükre, valamint Takács Etel pedagógiai koncepciójának lényegét, mai relevanciáját. A kuratórium remélte, a visszaemlékezésekből nemcsak a kiváló pedagógus-kutató, hanem

Termékadatok

Cím: A huszadik év könyve - DVD-vel [antikvár]
Szerző: Ambrusné Szalai Katalin , Bábosik István , Balkovitzné Cynolter Magda , Falus Iván , Honti Mária , Kőszeg Ferenc M. Nádasi Mária
Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó-Takács Etel Pedagógiai Alapítvány
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
ISBN: 9789630856508
Méret: 170 mm x 240 mm
Ambrusné Szalai Katalin művei
Bábosik István művei
Balkovitzné Cynolter Magda művei
Falus Iván művei
Honti Mária művei
A szerzőről
Kőszeg Ferenc művei
Mi is vagyok? Ön jogász? – érdeklődött egy francia jogászprofesszor egy emberi jogi konferencia szünetében. Gyerekkoromtól kezdve irodalmárnak készültem, könyvkiadói szerkesztő, lektor szerettem volna lenni.

Harmadik gimnazistaként azonban járni kezdtem a Petőfi Körbe, elragadtak a politikai viták, arra gondoltam, inkább jogász, s esetleg majd politikus leszek. Mire leérettségiztem, a jogász végzettségű bírók és ügyészek százával ítélték halálra a forradalom résztvevőit. Nem maradt hát más választásom, mint a bölcsészet. Tizenhat évig voltam könyvkiadói munkatárs, írtam kritikákat Örkényről. Déryről, Vas Istvánról, irodalmi tanulmányokat Kosztolányiról, Zsolt Béláról, de kritikáim túlnyomó többsége lektori jelentés volt: ezeket legfeljebb két-három kollégám olvasta. 1970-től nálam fiatalabb értelmiségiek nemzedékével kerültem kapcsolatba. Nemzedék- és munkatársaim többsége utálta a létező szocializmust, de a fiatalabbak úgy gondolták, lehet még esély a megváltoztatására is. Így tért vissza az életembe a politika. Egyre inkább bekapcsolódtam új barátaim ellenzéki munkájába, 1980-ban, éppen 41. születésnapomon elvesztettem könyvkiadói állásom. Két évig könyvesbolti eladó voltam, majd német nyelvtanításból éltem. 1981-től egyik szerkesztője lettem a Beszélő című folyóiratnak, amely állami engedély nélkül, vagyis az akkoriban széles körben ismert orosz szóval, szamizdatként jelent meg. A szerkesztés és az írás mellett részese voltam számos ellenzéki akciónak, tiltakozó aláírásokat gyűjtöttem, éhségsztrájkot szerveztem, röpcédulákat írtam és terjesztettem. A lakásomban időnként házkutatást tartottak, időnként bevittek a rendőrségre, civil ruhás állambiztonsági emberek jártak a nyomomban. Ennek ellenére az ellenzékben töltött tízegynéhány év volt életem legjobb korszaka: csupa olyan emberrel dolgoztam együtt, akiket becsültem, szerettem, akikben megbíztam. A három gyerekem is ekkor cseperedett kamasszá. A demokratikus ellenzék, bár politikai ellenzék volt, úgy tekintette: csupán alapvető, emberi jogainkkal élünk. Így tért vissza az életembe a jog és a jogvédelem. Amikor 1988-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet típusú rendszer válságban van, egyik kezdeményezője voltam a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásának. 1980-tól országgyűlési képviselőként hivatásos politikus lettem. Úgy gondoltam, az emberi jogok érvényesülését ott kell legszigorúbban nyomon követni, ahol a legkönnyebben megsérthetik őket. Ezért lettem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott Nemzetbiztonsági Bizottság tagja, a liberális frakcióban pedig a rendvédelmi szervek reszortfelelőse. Közben azonban az újságírást sem akartam abbahagyni. 1990-től 1994-ig a hetilapként megjelenő Beszélő főszerkesztője voltam. A Beszélő az SZDSZ-hez közel álló lap kívánt lenni, de nem pártlap. A két össze nem illó szerep – egy párt képviselője voltam, egyúttal azonban egy, a párttól nem függő lap főszerkesztője – konfliktusok forrása lett. Az összeférhetetlenség folytatódott, amikor 1994-ben sikerült új életre támasztani az 1989-ben megalakult, de 1990-től tetszhalott Magyar Helsinki Bizottságot: politikus voltam, és egyúttal egy civil jogvédő szervezet vezetője. Egyebek közt ez volt az oka, hogy 1998-ban már nem indultam a választáson. 2006-ban lemondtam a bizottság elnöki tisztségéről, elsősorban, azért hogy írhassak: elmesélhessek néhány szórakoztató és olykor talán tanulságos történetet az életemből. Hetvenedik születésnapomra Várady Szabolcs tréfás verset írt. Így fejezte be (ez a reklám helye): „Élj, élj, de írj is, jó Ferenc! /Amit papíron megteremtsz, / az ám a ritka élvezet!”

A Magvető Kiadónál megjelent műve
K. történetei (2009)
M. Nádasi Mária művei
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet