A huszadik év könyve - DVD-vel [antikvár]

ELŐSZÓ 1992 januárjában, húsz esztendeje halt meg Takács Etel. Róla szól ez a könyv. Meg azokról, akik ismerték, szerették, és felidézték az idő múlásával nem avuló pedagógiáját, és akik a megőrzés szándékával a nyilvánosság előtt is megfogalmazták személyes kapcsolatuk történetét, lényegét. A kötet azonban nem csak a múltat idézi. Hírt ad azokról is, akik nem ismerték Takács Etelt, akiknek nem volt, nem is lehetett már személyes élményük róla, mégis kapcsolatba kerültek vele: szerte az országban, több mint kétszáz ákalános iskolában gyerekek százait tanítják ma is az ő magyar nyelvi tankönyvei, munkafüzetei segítségével. Ez a pusztán szellemi reláció tanárok sokasága és Takács Etel között - az idő, a tudományos felfogások, az oktatáspolitikai törekvések változása nyomán - lassanként meg fog szűnni, de még sokáig élnek azok a fiatalok, akik az anyanyelvükről való alapvető tudásukat - tanáraik közvetítésével - Takács Etel tankönyvcsaládjából merítették. Az emlékezők harmadik csoportja iskolai könyvtárban (is) dolgozik, annak munkájáról számolt be. Többségük - bevallottan - csak a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány kisiskoláknak szóló könyvtárfejlesztési pályázatairól ismeri Takács Etel nevét, de megingathatatlan abban a hitében, hogy minél hátrányosabb környezetben dolgozik egy iskola, annál jobban, hatékonyabban kell tennie a dolgát, annál nagyobb jelentősége van a kultúra iránti vágy felébresztésének és a hozzáférés biztosításának. Ennek eszköze - egyebek között - a könyvtári munka. Takács Etel pedagógiai nézetrendszerének és gyakorlati tevékenységének egyik sarokköve volt a kulturális hátrányok iskolai kompenzálására való törekvés. Következetesen képviselte azt a gondolatot, hogy a jó kulturális-szociális háttérrel rendelkező gyerekek még a rossz iskolában is boldogulnak, de akik nem ilyen szerencsés környezetből érkeznek, azokon, azoknak életén csak az igazán jó, hatékony iskola segíthet. E meggyőződésben osztoztak ők: Takács Etel és a falusi kiskönyvtárakban könyvet ajánló, vetélkedőt szervező, olvasásra csábító pedagógusok. Az alapítvány 2012-ben több formában emlékezett meg Takács Ételről. Tisztelőitől, volt tanítványaitól, munkatársaitól, barátaitól azt kérte, foglalják össze röviden kapcsolatuk keletkezését, jellegét, hatását személyes életükre, valamint Takács Etel pedagógiai koncepciójának lényegét, mai relevanciáját. A kuratórium remélte, a visszaemlékezésekből nemcsak a kiváló pedagógus-kutató, hanem