A "jellemzetes" irodalom jegyében [antikvár]

A könyv irodalomkritika és szépirodalom új összefüggéseit mutatja be: az 1840-es évtized kritikai gondolkodása kulcsfontosságú volt az új költészet előkészítése szempontjából. A kötet Henszimann Imre és Erdélyi János közösen írt tanulmányát, az Egyéni és eszményit állítja középpontba, amely a korszak legjelentősebb kritikai normaváltását foglalja össze. A monográfia portrékat, problémákat és folyóiratokat tárgyaló fejezetei egyrészt Bajza, Toldy, Pulszky, Henszlmann és Erdélyi irodalomfelfogását és vitáit, másrészt Petőfi fogadtatásának és a népiesség különböző értelmezéseinek kapcsolatát elemzik, harmadszor pedig a divatlapok és a Magyar Szépirodalmi Szemle irodalomszemléletét rajzolják meg. A görög-latin műveltség mellett mindvégig jól érzékelhető a német művészettörténet és esztétika befogadásának fontossága és az ehhez való viszony meghatározó jellege, amelyet elsősorban a francia és az angol tájékozódás egészített ki.