A kassai Batsányi-kör évkönyve 1965-1968. [antikvár]

A második világháborút követő néhány évi kényszerhallgatás után 1948-49-től kezdett újra kibontakozni a magyar szellemi élet Csehszlovákiában. Ismét megnyíltak a magyar iskolák kapui, fórumot kapott a magyar szó, és megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (CSEMADOK). Ez a kulturális szervezet tevékenyégével igyekezett átfogni a művelődés egész területét, s a magyar lakosságot saját nemzeti kultúráján tovább művelni, tanítani. Az évek folyamán beigazolódott azonban az, hogy széles körű népművelő munkájában a CSEMADOK-nak segítőtársakra van szüksége. Ez az igény különösen azonban a nagyobb városokban - főleg Kassán - mutatkozott meg, amelyek az első köztársaság idején Pozsony mellett a kisebbségi szellemi élet gócai voltak, s önálló lapokkal, folyóiratokkal rendelkeztek. Mivel a magyar sajtóorgánumok 1945 után megszűntek, s az újjáéledő sajtó szinte kizárólag Pozsonyban jött létre, a kultúrmunka erősítésére az említett városokban még nagyobb szükség lett. Köztudomású az is, hogy Kelet-Szlovákia központjának, Kassának arculata az utolsó évtized alatt lényegesen megváltozott. Az eddigi, inkább csak kereskedő- és iparosvárosból gyors iramban gyáripari központ lett, s ez a szerkezeti változás erősen kihat a kulturális élet területére is. Ebben a nemzetiségileg is erősen vegyes városban ma már kultivált módszerek alkalmazására és igényes műsorok összeállítására van szükség, hogy vonzóvá tegyük a közönség számára a magyar irodalmat, művészetet, kultúrát.