A könyv és irója [antikvár]

Öt évtizede vagyok munkása a magyar kulturának. Fizikai és szellemi munkás. Ez adott bátorságot, hogy olyan könyvet adjak közre, amelyik a közönséget és az irodalom munkásait közelebb hozza egymáshoz. Bátorságot ad arra is, hogy rámutassak olyan jelenségekre, amelyek ártanak a magyar kulturának és a magyar irodalomnak. Idézem Schopenhauert, aki nem írói szemmel nézi, hanem a filozófus nyugodt tekintetével és regisztrálja a száz év előtti német viszonyokat. Azt látjuk ebből, hogy Németország akkori viszonyai ráillenek a közelmult Németországára és reánk is, akik évszázadok óta nagymértékben függvénye voltunk a német szellemi életnek. Amikor Tactitus Julius Cézárral a Rajnán túl járt, így írta le a Rajnán túl lakó germánokat: nagy szőke emberek, akik egyes embereket kiválasztanak maguk közül és Istenként imádják. - Mi láttuk, hogy semmi sem változott!