A könyv mestere [antikvár]

Mindig is szerettem a levelezés, a naplójegyzetek műfaját. Pepys levelei nem egy korabeli remekműnél többet érnek - összes egyéb művei sohasem érik el "levelei", naplójegyzetei színvonalát, belső értékét. Nem állíthatom, hogy Petőfi "szerepjátszó" levelei többet érnének verseinél, s Aranyról a versei, rímei, rejtett ritmusjátékai mondják el a legtöbbet, de azért fontolgató, félénken, aggóskódva józan levelei mennyit elárulnak sebzettségéről, jelleme titkos rugóiról! Goethét sem ismernők igazán az Eckermann-beszélgetések, a Riemer-feljegyzések nélkül, s nélkülök a Lotte im Weimar sem születik meg, ez a különös iróniájú és szenvedélyes könyv. Aligha kell folytatnom: egy 48-as honvéd feljegyzései, Beethoven megőrzött számlái és kétségbeesett mondatai, Mozart levelei, Balzac-, Flaubert-, Proust-, Ady-levelek, feljegyzések (sokszor a legfontosabbakat!) őrzik, de külön műfajt is teremtettek, a műfaj gazdag változatait, az alkotások egyre differenciálódó rendjében, egy változatokban is kimeríthetetlenül gazdag műfajt.