A könyvek lelke [antikvár]

Ebben a könyvemben társaslélektani alapon írott magyar nyelvtanom problematikáját bogozgatom folytatólagosan. Abban a nyelvi nevelés lehetőségeit kerestem és előfeltételeit szerettem volna nyújtani. Ebben az irodalmi nevelés lehetőségeit iparkodtam megtalálni és előfeltételeit próbáltam adni. A Nyelvtanban még csak társaslélektani módszert használok. Ezúttal már A magyar észjárásról azóta írt könyvem társaslogikai tanulságait is felhasználtam. A felölelt anyag és mindkét filozófiai propaideütikai módszer alkalmazása megint tovább juttattak egy lépéssel: az irodalom és a nevelés kérdései filozófiai fogalmak meghatározásainak és filozófiai rendszer lehetőségének előfeltételeit kutattatták velem és kényszerítették ki belőlem. Elméleti bevezetésem készült - könnyű észrevenni - időben legutoljára, közvetlenül a könyv megjelenése előtt. Az illusztrációkat hozzá - megint játszva megláthatni ezt is jól figyelő szemmel - nem most, még csak nem is mostanában írtam, hanem 1922 óta mai napig évek hosszú során keresztül, nagyon sokféle megbízásból, nagyon sokfajta ihletésre, nagyon sokfelé. Szerkesztője voltam Az Erő, Magyar Ifjúság, Diákvilág c. lapoknak; állandó munkatársa a Protestáns Szemle, Református Figyelő, Reformáció, Ébresztő c. folyóiratoknak; alkalmi cikkíró néhány más újságban; mint egyesületi embernek iskolánkívüli népmüveléssel is foglalkoznom kellett. Ezt a meglehetősen tarka anyagot változtatás nélkül bocsátom közre most, több okom is van reá, miért így. Legfőképen azért, hiszen nem volna sok értelme, hogy másképen írjam meg évekkel ezelőtt kelt mondanivalóimat, az idő nem ártott nékik, főképen nem cáfolt rájuk. Még azok az írók sem módosíttatták róluk szóló véleményemet, akikről 1928-ban írói arcképeket rajzoltam s azóta nagy csapat új művet adtak ki. Nem változtattam azonban a cikkeken azért sem, mert eredeti alakjukban tanulságosak igazán. Így mutatják őszintén, milyen lényegtelen a mondanivaló érdemlegességére vonatkozólag: hány oldalt vagy hasábot kapott az ember a szerkesztőktől annak idején; öregeknek, művelteknek, városiaknak szólt-e a cikk, vagy egyetemistáknak, gimnázista-gyerekeknek, kevés iskolájú inasoknak, segédeknek, esetleg falusiaknak.