Bővebb ismertető
Egyszer már el kell mondanom
Verses napló
Kislányomat elnézem én: kockát kockára rak; mily fürgén és mily könnyedén épít az asztal tetején kis, tarka házakat.
Az utca szélén sárga híd, s egy pad — az karmazsin —, a lila gyár, a zöld csalit Szeszélyes dombor-mozaik, és mennyi, mennyi szín.
Megkérdi egyszer: „Mondd, apám -s huncutul mosolyog —, te sose játszol? Igazán? Van felnőtt-kocka is talán, s ti azzal játszotok?"
Felnőtt-kocka? Úgy rámhajol, mint százkarú polip e szó, és merő fájdalom,