A Korunk négy kapuja [antikvár]

Kategóriák, konstellációk, korrekciók, kritériumok - csupa figyelmeztető „k", amelyek legújabb kori történetünket írják. A régebbi, előző történetből - emlékezetünk s az idegen szavak szótára segítségével - melléjük kell írnunk e szintén k-betűs szavakat: kaleidoszkóp, kaliber, kapitalizmus, katalizátor, katasztrófa, kommunizmus, kompromisszum, konstruktivizmus, kozmopolita, kozmosz, kultúra, kultusz, kurzus, kvantum. A Korunk-kezdő „K"-ból remélhetőleg jő néhány kihullt, kihull fokozatosan, a rosszemlékű kísérőfogalmak közül, de marad a legfontosabb: kultúra. A magyar nyelv értelmező szótárából pedig - mert hát magyarul írunk - ugyancsak illik ide másolnunk a számunkra fontos k-betűs (számtani? mértani?) sort: kapocs, kapu, kar, kard. Kárpátok, kenyér, kérdés, kéz, kezdet, kiáltás, korszak, költészet, kőműves, könny, kön3rv, körkép, kötelez, közeleg, közösség, közvélemény, közvetít, kulcs, kutat, külföld, küzd. [K mint Korunk - k mint kötés) négy kapuról, együtt 1958 decemberétől mostanáig, azaz 2015 őszéig - amikor megpróbálom újragondolni a kilenc évtizeddel ezelőtt útjára indított Korunk utóbbi fél évszázadát (folytatásaként az 1965 márciusával zárult és 2011-ben megjelent összefoglalásnak, A Korunk kapuinak] -, abban a közel hatvan évben a négy kapun olyan gyakran léptem be, hogy lehetetlen emlékeznem valamennyi, a Korunk szerkesztőségében eltöltött napra. A változásokra már inkább, de magam és társaim hangulati változásaira, örömökre ós bosszúságokra, a fel-feltámadő reményre, hogy a külső (néha a belső) viszonyok ellenére lehetséges jó folyóiratot szerkeszteni, hogy érdemes vállalni a munkánkat kísérő (hivatali, párt- és szekus) gyanakvást, megpróbálni újra és újra legyőzni a közönyt vagy éppen a be-, azaz beleszólók rosszindulatát, eltérítő szándékát. Persze hosszú évtizedek alatt mi, belső emberek és a laphoz közel álló külső munkatársak nem egyformán gondoltuk, hogy miképpen kell és lehet Erdélyben értelmiségi folyóiratot