A kritikus mint művész [antikvár]

Részlet:I. RÉSZ. A semmittevés értékéről való megjegyzésekkelSzemélyek : Gllbert és ErnŐ.(Szín : A Piccadilly egyik házának könyvtárszobája, kilátással a Green parkra.) GILBERT (zongoránál ül). Mit nevetsz, kedves Ernő? ErnŐ (felpillant). Egy nagyszerű történeten nevetek, amelyet az asztalodon levő Emlékezések című kötetben olvastam. GlLBERT. Miféle könyv az? Ó, már látom. Én még nem olvastam. Ér valamit? Ernő. Míg te játszottál, élvezettel lapozgattam benne, bár általában nem vagyok barátja a modern memoároknak. Emlékezéseket rendesen olyan emberek írnak, akik már egyáltalán nem tudnak emlékezni, vagy akik soha semmi emlékezésre méltót nem cselekedtek. Kétségtelenül ez magyarázza közkedveltségüket. Az angol közönség csak akkor érzi magát otthonosan, ha középszerűségek szólanak hozzá. GILBERT. Az igaz, a mi közönségünk csodálatosan türelmes. Mindent megbocsát - csak a lángészt nem. De bevallom, nekem mindenfajta memoár tetszik. Tetszik a formájánál és a tárgyánál fogva. Az igazi egoizmus az irodalomban rendkívül vonzó. Innen ered az olyan különböző személyek leveleinek varázsa, mint Cicero, Balzac, Flaubert és Berlioz, Byron és Madame de Sévigné.