A latin irodalom története/Az olasz irodalom története [antikvár]

Részlet a könyvből: A rómaiak földmívelők és katonák lévén, szellemi és erkölcsi művelődésök kifejtésében az első századoktól kezdve úgy tűnnek föl, mint a kik arra vannak hivatva, hogy a világ urai legyenek. Gyakorlati és erős szellemmel megáldva a durva és nehéz élet küzdelmei között forgatva a kardot folytonosan, vagy belső harczokban, vagy határaik megvédéseért, az ó kor legharcziasabb népévé lettek, mely egyszersmind hazájához is legbensőbben ragaszkodott. Természeti hajlandóságaiknak nagy segítségére volt: dolgokban rejlő szükségszerűség is. Kiváltképen a hasznost tartván szem előtt, legfőbb haszonnak az állam nagyságát és jólétét tekintették oly módon, hogy saját erejök önkéntes hatása a polgári erény legelsőbbje volt. A polgár lelkiismerete uralkodott az ember'lelkiismeretén és közöttük a leghitványabb is érezte, hogy valamivel tartozik Rómának.