Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
CSOKONAI.
Hiába, no, akinek lírai a történetszemlélete, nem lehet annak másmilyen az irodalomtörténet szemlélete sem. Csokonait én már halálomig csak egy gyermek és egy diák pártos pápaszemén keresztül nézhetem és csupán az alanyiság szivárványkörébe burkoltan láthatom. „Udvara" van neki, akárcsak a holdnak, ha holnapra szelet ígér, valahányszor rávetem tekintetem. Meglehet különben, hogy a maga módján ő is szelet prófétál, olyan szelet, amelynek termékeny magjából esetleg még vihar is kelhet ki.
Bámész gyerekszememet akkor meresztettem első ízben kerekre különös, garaboncásdeák alakján (rajtafelejtvén természetesen egyszersmindenkorra), mikor odahaza, nálunk a régi utcákat újrakeresztelték. Hogy a Rác utcából mért lett Verbőczy utca, azt csak a kékbeliek tudták, nagyon helyesen úgy tudták egyébként, hogy Verbőczy uram foglalta írásba a magyarok jussát, mikor a kontrektus készült a bécsi közjegyzői irodában a király meg a nemzet között. Már valamivel többen pedzették, hogy lett a Töltés utcából Arany János utca: hiszen Bene János gazda lakik abban, már pedig ő duplán „arany" János: adott az Isten neki magának is, azonkívül a Közbirtokossági Takaréknak is az ő zsebében melegszik a kasszakulcsa. Hogy kis s mi volt az a bizonyos nevezetű E ötvös, akinek a nevire szintén utcát kereszteltek, azt voltaképen csak a sokiskolájú nadrágos emberek tudták, nem tudta a helybeliek közül senkisem. Azt ellenben, hogy a Lengyel utca új névadója kicsoda, azt annál jobban tudta mindenki, mennél kevesebb iskolát járt kisgyerek korában.