A Literatura almanachja 1929 [antikvár]

Részlet a könyvből: A tekintélyek tisztelete a politika terén lehet szükségesség, morális téren lehet világszemléleti alapelv; már a művészet terén azonban az uniformizálás veszedelmét idézi fel, az irodalomban pedig a sablon mocsarába fullaszt. A legnagyobb politikai elnyomatás idején, a mult század elején, született meg nálunk »az irók köztársaságának« mentő eszméje, amely a közhelyszerű tekintélyek kultusza ellen irányult és az irói individuum jogát proklamálta. A háború végével ránkzudult labilis gazdasági élet azonban, sajnos, rést ütött ezen az elven: a kiadók csak »beérkezett« és jól bevezetett, internacionális irómárkákat vihettek piacra, mert a próbálkozások rizikóját a folyton változó pénzértékek nem bírták el, - a kiadó vitális érdeke fűződött ahhoz, hogy egy-egy kiadványa rövid pár héten belül vevőre találjon; ezért csakis jól megalapozott irodalmak ismertnevü iróival operálhatott, akiknek a közönség tudatába való bevezetését részben a külföldi sajtópropaganda már elintézte, részben pedig egyéb okokból nem igényelt néhány hétnél hosszabb időre terjedő ismertető kampányt...