A magyar felvilágosodás breviáriuma [antikvár]

Talán akkor kezdődött, amikor a besztercei katolikus plébános: Dávid Ferenc először ismert szándékaira és vágyaira Luther Márton szavaiban és komor századának nehéz ködei mögött meglátta az értelem és a szabadság jeleit. Lehet, hogy csak száz esztendő múlva indult el európai útján felénk a fény, amikor Apáczai Cseri János, a bárcasági jobbágyfiú, Ramus harcos filozófiájával és Descartes kíméletlen kritikai szellemével találkozott szembe a holland egyetemeken. Vagy Kovachich Márton György, a tizennyolcadik századbeli történész, a tudós kortárs látott tisztán, amikor azt állította, hogy a hétéves háború zavarai elől Magyarországra menekült sziléziai és szász diákok hozták magukkal Voltaire és a többiek tétleeit: felszabadulni és felszabadítani a világot minden előítélet alól? Esetleg az volt fontos, amit Diderot és D'Alembert felséges tanítványa, az ifjú József álmodott, a császári ágyban az általános gondolkodásmód megváltoztatásáról és a kormányzat reformjáról, népek boldogságáról? Vagy mégis Bessenyei György, a testőr mondta ki először magyarul, gyötrelmes éjszakák és "szűntelen magaölés" árán: mi a felvilágosodás?...