A magyar impresszionista költészet stílusformái [antikvár]

Részlet a könyvből:Az irodalomtörténet úgy kezeli a stílusirányokat, mint a stílustörténet jól elhatárolható korszakait. Eljárása tökéletesen jogos, hiszen nem akar mást mondani ezzel a korszakozó elhatárolással, csupán azt, hogy egy-egy stílusirány bizonyos hosszabb-rövidebb időre - rejtett vagy kimutatható okok folytán - uralkodóvá, divatossá lesz.Valójában minden művészi stílus örök. Az irodalomra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy már az írásbeliség kezdetén, az írók első, dadogó megnyilatkozásaiban is megleljük olyan stílusirányok félreismerhetetlen nyomait, melyek talán csak évszázadokkal később lesznek uralkodóvá. Mert örök az ember, akinek lelki alkata s ennek megfelelően ösztönös megnyilatkozási formája is - mondjuk - romantikus vagy realista vagy impresszionista. Ahogy az ember beszédének, mondatainak ritmusában benne lüktet egész életritmusa, úgy azonosul lelki alkat és stílusforma is, már t. i. akkor, ha nemcsak olcsó, divatos, készen vett ruha a stílus, hanem az egyéni lélek, egyéni gondolat olyan külső formája, mely szerves része a lényegnek: a kivetülni vágyó lelki tartalomnak.