A magyar irodalmi nyelv és stílus kérdései [antikvár]

A nyelvtudományon belül talán egy diszciplína sincs annyira komplex, mint a nyelvi sztenderd (korábbi nevén: irodalmi nyelv) történetének és mai alakulásának vizsgálata. A nyelvi egységesülés és normalizálódás ugyanis elsősorban mindig társadalmi indíttatású, és az egységesülés és normalizálódás útját később is - sok mindentől függően - a mindenkori társadalom igazgatja. De mindez a nyelvben: a helyesírási, hangtani és alaktani elemekben, illetőleg a szó- és kifejezéskészletben, a mondatbeli, valamint stilisztikai jelenségekben és a szöveg síkján megy végbe. Végül pedig a legfontosabb élettere, fejlesztője a szépirodalom, amely - éppen sajátos mondanivalójánál, kivételes esztétikai értékénél, stilisztikai változatosságánál, röviden: sajátos szerveződésénél fogva - el is különül a többi nyelvhasználati formától. ilyenformán ez a diszciplína - természetesen meghatározott szempontból - átfogja a nyelvtudománynak szinte valamennyi ágát, szorosan kapcsolódik az irodalom- és a történettudományhoz, de érintkezik bizonyos értelemben az összes más tudománnyal is.