A magyar irodalom a Délvidéken Trianontól napjainkig [antikvár]

"Ma írni kell és nem csevegni, be kell kapaszkodni valamibe, gyökeret kell ereszteni, színt kell vallani, új embert, új világot kell teremteni hittel, lelkes képzelettel, de mindig a pozitívumba kapaszkodva. Rá kell mutatnia fekélyekre, a lázító igazságtalanságokra, azokra a gonosz akadályokra, amelyek a jobb, tökéletesebb holnap elé feküsznek. Már nem lehetünk többé a közönség szórakoztatói. Írástudók vagyunk, a holnap elhivatott építői. S akkor nem szabad megtagadni a földet, az időt, amelyben építeni kötelességünk." (Szenteleky Kornél: Ákácok alatt. Előszó egy novellaantológiához - 1933)