A magyar irodalom a felvilágosodás korában [antikvár]

Irodalomtörténetírásunk legjobb hagyományai közé tartozik, hogy 1770 körül - rendszerint 1772-vel, Bessenyei György első könyveinek megjelenésével - éles határvonalat húz a korábbi és a későbbi magyar irodalom közt: a Bessenyeivel kezdődő fejlődési szakaszt szembeállítja egyrészt a szatmári békével kezdődő, az uralkodó osztály magatartása és irodalmának jellege szerint joggal "nemzetietlennek" bélyegzett korszak "hanyatlásával", másrészt az egész régebbi magyar irodalommal. Nagyon jellemző e korszakhatár megvonásának története, valamint az is, hogy kik és mikor támadták meg ezt a korszakolást, letagadva az előző korszak nemzetietlenségét, hanyatlását és egyben tagadva, az előző korszakkal egybemosni igyekezve azt a gyökeresen újat, amit Bessenyeiék kezdeménye jelent.