A magyar irodalom a reformkorban és 1848-49-ben [antikvár]

Elöljáróban Időben jókora távolságra előző társaitól — e most megjelenő kézikönyv a Babe^-Bolyai Egyetem magyar szakos hallgatói szamára készült: a nappali tagozat (A-szakon) harmadik, illetve (B-szakon) negyedik félévének irodalomtörténeti anyagát öleli fel. Szükséges ennek előrejelzése már a mentség okából is, mert az mindenképpen magyarázatra szorul, hogy a reformévtizedek (1820—1849) irodalmát tárgyaló munka, a bevezetésben és másutt is fellelhető utalásokon túl, miért nem szentel külön fejezetet Kisfaludy Károlynak és Kölcsey Ferencnek, akiknek munkássága zömmel átível a Vörösmarty fellépésével kezdődő időszakba. A tanterv szerint mindketten az előző félév anyagába tartoznak, elemző igénnyel ott tárgyalják őket, s ennek megfelelően külön fejezetet is kaptak sorozatunk Jancsó Elemér-jegyezte előző kötetében (A magyar irodalom a felvilágosodás korában. Buk. 1968). A kézikönyv hasznos munkaeszköz kíván lenni egyetemünk magyar szakos levelező hallgatói számára is, s egyben azokhoz a diákokhoz is SZÓI, akik más hazai felsőoktatási intézetekben tanulmányozzák a magyar irodalmat. És természetesen gondolunk volt hallgatóinkra, a középiskolákban dolgozó kartársakra, akik érdeklődéssel fogadták sorozatunk eddig megjelent köteteit. Mint minden megszabott terjedelmű kézikönyv, úgy ez a kötet sem léphet fel a teljesség igényével: a főbb irodalmi folyamatokat és a jelentősebb alkotó egyéniségek munkásságát tekinti át, segítséget nyújtva ezzel a korszak irodalmának elmélyült tanulmányozásához. Az érdeklődő minden fejezet végén aránylag gazdag, a fontosabb szövegkiadásokat és feldolgozó munkákat tartalmazó könyvészeti jegyzéket talál. Ezek elkészítése rendjén mellőztem az ismertebb irodalomtörténeti összegezéseket és egyéb közhasználatú kézikönyveket, szükségtelennek tartván azok fejezetenként visszatérő felsorolását. Itt is csupán a legújabb nagyigényű irodalomtörténeti szintézisre hivatkozom (A magyar irodalom története. Főszerk. Sőtér István. I—VI. Bp. 1964—66), amelynek korszakunkkal foglalkozó harmadik kötetét (A magyar irodalom története 1772-töl 1849-ig. Szerk. Pándi Pál. Bp. 1965) mindvégig alapforrásként használtam. Végül tartozom megemlíteni, hogy a munka véglegesítése során — a könyvészeti jegyzékek ellenőrzéséhez és kiegészítéséhez — kézbe vehettem a nemrég indult bibliográfiai sorozat idevágó második kötetét (Kókay György: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. 1772—1849. Bp. 1975.) A szerző