A magyar irodalom története 5. [antikvár]

Kötetünk aránylag rendkívül rövid időszakasz irodalmát tárgyalja: mindössze tizenöt évét, az 1905-1919 közti szakaszét. De ez a másfél évtized a magyar irodalom fejlődésének egyik legfontosabb, leggazdagabb időszaka: az új magyar irodalom kibontakozásáé. Világszerte a termézettudományok forradalmi megújhodásának kora ez; az új technika rohamosan terjed; nálunk is kifejlődnek az új nagyvárosok, elterjednek a civilizáció vívmányai; a műveltség terjesztésének olyan új lehetőségeit teremtik meg, mint a rotációs sajtó. Ugyanakkor világszerte az imperialista szakaszába lépő kapitalizmus kora is ez: válságoké és az első imperialista világháborúé. Megoldatlan társadalmi és nemzeti kérdésekkel terhes néhány év nálunk is 1905-1919: a polgári forradalom érlelődésének, majd elvetésének, az első világháborúnak, a polgári, majd a szocialista forradalomnak másfél évtizede. Az új magyar irodalom keletkezését és törekvéseit mindenekelőtt korából: a világban végbemenő változásokból és a magyar társadalom helyzetéből lehet megértenünk. Könyvünk első - történeti - fejezete ezért tárgyalja a társadalom helyzetét, majd ezért foglalkozunk azokkal az európai szellemi életben fellépő filozófiai, irodalmi áramlatokkal, hatásokkal, amelyek az íróknak segítettek kifejezni és megszólaltatni az őket nyugtalanító kérdéseket.