A magyar irodalom története a XX. században I. [antikvár]

1. A SZÁZADELEJI MAGYAR IRODALMI ÉLET A XX.az. elején újból virégbaborult irodalmunknak sok viharban, legutóbb a szabadságharc bukását követő önkényuralomban megtépázott fája. Egész irodalmi életünk minden előáőnél elevenebbé, mozgalmasabbá vált és költészetünknek kiemelkedő nagyszerű alakjai bontakoztak ki, élükön a század legnagyobb európai polgári költőjével: Ady Endrével. Irodalmunknak ez a fejlődési szakasza az átlagosnál is szorosabb kapcsolatokat mutat az európai irodalom általános fejlődésével és helyesen csakis az összefüggések széleskörű vizsgálatával értékelhető. Ezért ha valaha, akkor most nélkülöahetetlen a világirodalmi kitekintés, tájékozottság a századforduló és a XX. sz, eleje európai irodalmának irányairól és költői törekvéseiről. Bár az éppen a mély kapcsolatok miatt elterjedhetett, a köztudatban sajnos erősen élő, hamisan általánosító nézetekkel szemben már elöljáróban hangoztatnunk kell, hogy e nagyszerű fejlődési szakasz legjobb eredményei az akkori magyar társadalom kérdéseire adott sajátos válaszok, nem pedig idegenből átvett másolatok, epigon utánrezgések, s még formai eszközeikben is sajátosak, eredetiek. Az összefüggések elsősorban a történelmi feltételek bizonyos mértékig való azonosságában gyökereznek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra, hogy a korszak legfőbb jellemvonása abban összegezhető, hogy a XIX. sz. végére a szabad versenyen sű.apuló kapitalizmus monopolkapitalizmussá, ijuperializ-mussá alakult át. /L: Berzy-Pósa: Világirodalom a XIZ. sz. második felében és a XX. sz. elején c. főiskolai jegyzet. Iu2. 1./ A XIZ. század 80-as éveitől egyre nagyobb mértékben beáramló finánctőke hazánkat is az imperializmus világrendszeréhez csatolta. - 3 -