A magyar irodalom története I. [antikvár]

BEVEZETÉS. 1. Az irodalom az emberi léleknek szavakban való megnyilatkozása. Amíg élő szóban él, szájhagyománynak nevezzük; leírt vagy nyomtatásban közzétett termékei alkotják a szorosabb értelemben vett irodalmi termést. Az irodalomtörténet azonban csak bizonyos válogatással veszi számba az irodalmi megnyilatkozást. Értékeléssel szedi össze a megismertetendő anyagot. Ennek az értékelésnek két szempontja van: 1. figyelemmel kíséri a megnyilatkozó tartalom lelki jelentőségét, és 2. mérlegre veti a megnyilatkozás művészi becsét. A lelki jelentőség kettős: a megnyilatkozó egyén szempontjából érezhetünk valamit jelentősnek, vagy az illető kor és nemzet lelki tartalma szempontjából. 2. Az irodalmi mű elsősorban szerzőjének egyéniségét tárja elénk: gondolkodását, érzésvilágát, jellemét. Az egyéniséget azonban nemcsak életkörülményei szabják meg, hanem hatással van reá a kor is, amelyben él, és a nemzet, amelynek tagja. Minden irodalmi termék rávilágít tehát az íróra és rajta keresztül a korra és nemzetre is. Nagy egyéniségek a maguk korának szellemi vezetői, koruk irányítói, nemzedékük nevelői. Nemcsak az irodalmi ízlést fejlesztik, hanem nemzetük gondolkodását is. A nemzet szellemének történetéhen mind a két mozzanatnak egyenlő a jelentősége. 3. A nemzeti irodalom egy nemzet lelkének megnyilatkozása. Hogy a nemzethez eljusson, azon a nyelven kell szólnia, amelyen a nemzet maga ért. A magyar irodalom nyelve hosszú ideig vegyest magyar és latin volt. A latin azonban idegen lelkiségnek nemzetközi nyelve lévén, a nemzeti lélekhez nem idomulhatott hozzá teljesen. A magyarországi latin irodalomnak tehát csak abból a szempontból van jelentősége, hogy bizonyos kor-lelkiséget nálunk is kifejezésre juttatott. A nemzet szellemi képének megismeréséhez fontos ennek a számbavétele is, de az igazi magyar lélek valójában a magyarnyelvű irodalomban fedezhető fel. 4. A nemzet irodalma fejlődik. A fejlődés korszakainak elkülönítésében két szempont kínálkozik: az egyes korokat jellemző lelkiség és az egyes korokban uralomra jutó izlésirány.