A magyar irodalom története I. [antikvár]

Az irodalom. Az irodalmat többféleképpen lehet felfogni és meghatározni. Irodalomnak általában az írott művek összességét nevezzük. Az ilyen értelemben vett irodalom két csoportra osztható: 1. Szépirodalom: versek, regények, elbeszélések, színdarabok (líra, epika, dráma). 2. Ismeretközlő irodalom: történeti munkák, értekezések, szónoklatok (azaz: elbeszélő, megbeszélő és rábeszélő írásművek). De vehetjük az irodalmat művészetnek vagy társadalmi jelenségnek: az irodalom szónak más-más lesz a jelentése. I. Az irodalom mint művészet. Az irodalom éppolyan ága a művészetnek, mint a festészet, szobrászat, építészet, zene, színművészet és tánc. Lényege az érzés és gondolat művészi kifejezése a nyelv és a forma segítségével. Az irodalmi műalkotások az egész közösséghez szólnak, s bennük a tartalom és a forma felbonthatatlan egységbe olvad. Feltárjak előttünk az örök ember lelkivilágát, a kifejezés erejével sugallják alkotójuk egyéni érzéseit és gondolatait, híven tükrözik a kor, a faj, a közösség (nép, nemzet) minden jellemvonását. II. Az irodalom mint társadalmi jelenség. Irodalom nincs közönség nélkül. A fiókban rejtegetett vers nem ritkán költői remek, de csak akkor válik irodalommá, ha eljut az olvasókhoz. Az irodalom tehát az író és a közönség viszonyán alapszik. író és társadalom kölcsönös hatással vannak egymásra : az író követi a kor ízlését, azaz bizonyos stílus iránti szeretetét, benne él kora gondolatvilágában, a társadalmat pedig gyakran az irodalom irányítja. Kétféle irodalmi hatást figyelhetünk meg a társadalom életében : fejlődést kezdeményező, átalakulást megindító, vagy pedig kerékkötő, újítást gátló hatást. Ez a kétféle hatás egyidőben is érvényesülhet: az írók egy része új utakat keres, mások mereven és makacsul ragaszkodnak a régihez, a már elavulthoz. Ilyenkor küzdelem támad az újít&9 és a hagyomány között.