A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája [antikvár]

A kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények a XVIXIX. századi magyar költészet elsőrendű fontosságú forrásai. De anyaguknakaz irodalomtörténet körén messze túlmenő (néprajzi, történeti, művelődés- és zenetörténeti) jelentősége is régóta közismert. Már a múlt században, különösen Thaly közlései óta, a kutatás egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a XVII. századi kéziratos források felé s a század végén megtörtént első bibliográfiai számbavételük is. Kiderült azonban, hogy még a XVII. századi költészet kutatója sem nélkülözheti későbbi korok kéziratait, s amellett e kéziratoknak önmagukban is megvan a jelentőségük. Ennek figyelembevételével készítette el Szabó T. Attila a XVIXIX. század énekeskönyveinek és verses kéziratainak a könyvészetet 1934-ben. Az utóbbi években az érdeklődés még jobban megnőtt a kéziratos források iránt, s tervszerű kutatómunka következtében nagy mennyiségű ismeretlen énekeskönyv került elő. Az anyag nagymérvű megnövekedése és a kutatómunka egyre fokozódó igénye tette szükségessé a jelen bibliográfia közzétételét.Összeállításunk alapja Szabó T. Attila könyvészete és az ehhez közölt pótlások voltak.1 Követtük Szabó T. ATTILÁT mindenekelőtt az időkör meghatározásában: a középkori és a XVI. század eleji, verseket is tartalmazó kódexeket nem vettük figyelembe és a felső időhatárt az 1830-as években szabtuk meg. Ennek az időhatárnak Erdélyi János népköltési gyűjtése megindulásának helyességét Szabó T. Attila kitűnő indokolása után a kutatás csak megerősítette.