A magyar nemzeti irodalom története II. [antikvár]

Ebben a második kötetben is, mint az elsőben, arra törekedtem, hogy a magyar irodalmi ismereteknek csak a leglényegesebb elemeit, s ezeket is a lehető legegyszerűbb elrendezésben kapja a tanuló, de a tudomány mai színvonalán. E mostani kötet, duzzadt terjedelme ellenére is azt szemlélteti, hogy a tankönyv mennyire csak ízelítőt tud adni abból, aminek pedig főtáplálékul kell szerepelnie: magából az "irodalom"-ból. Az olvasmányi részben néhány író számára egyáltalán nem jutott hely, pedig a jelentékenyebb írók meglehetősen ki vannak rostálva a tárgyalás köréből. Legjelesebb költőink verseiből is nagyon kevésre kerülhetett sor. Igaz, hogy költészetünk legfontosabb termékei közül elég sokkal volt alkalma, sőt kötelessége a tanulónak az alsóbb osztályokban megismerkedni; ezért helykímélés végett többnyire mellőzöm is legnagyobb költőink azon verseinek közlését, amelyeknek ismerete minden VIII. osztályos diáktól joggal elvárható. De semmiféle enyhítő körülmény nem változtathat azon a tényen, hogy az 1825-től (vagy éppen 1820-tól) napjainkig terjedő idő magyar irodalmának gazdagsága nem fér bele mindössze hét hónapon át tartó, heti három órai tanítás keretébe. Az 1867-tel végződő korszak irodalma annyira fontos és kimagasló, hogy a szebbnél-szebb költői alkotásoknak (még ha minden tanuló jól ismerné is azokat) csupán rövid, mellőzhetetlen megbeszélésével is nagyon eltelik az idő. Ezért az 1867 utáni irodalomról már igazán csak szűkszavú vázlatot adhatunk, "napjaink" irodalmával meg éppen alig tudunk mit csinálni, hiszen itt nehezebb a vázlatos, mint a részletes beszámoló, mert ezen az anyagon még nem végezhette el az Idő a kiválogatás munkáját. Tízével-húszával számlálni elő írók puszta neveit, vagy egy-egy mondatnyi "jellemzés"-t közölni róluk: pedagógia-ellenes eljárás; nem kisebb vétség volna azonban a pedagógiai szempont ellen az is, ha jelenünk irodalmának részletes ismertetésébe bocsátkoznánk; ebben az esetben nemcsak rendkívül drága lenne tankönyvünk, hanem céljainak sem tudna megfelelni, mert iskolai komoly feldolgozásra nem jutna idő.