A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése I-II. [antikvár]

Részlet a kötetből: I. Alapfogalmak. I. Az irodalomtörténet köre. Irodalom (literatura) alatt az emberi szellem élőszóval fentartott vagy írásba foglalt műveinek bizonyos összességét értjük. A világirodalom kifejezés kettős értelmű. Egyik értelme szerint magában foglalja az emberiség elmetermékeinek összességét, tekintet nélkül nyelvi és korbeli, alaki és tartalmi különbségeikre, melyek az irodalom sokféle osztályozásának képezik alapját. így lehet, irodalmuk egyes koroknak, hosszabb vagy rövidebb időközöknek, szakoknak, országoknak, népeknek, eseményeknek, íróknak, egyes kérdéseknek, műveknek stb. Beszélhetünk p. a reformáció korának, a múlt esztendőnek, a magyar történelemnek, Franciaországnak, a finn népnek, Rákóczi háborújának, a nyelvújítás kérdésének irodalmáról. A világirodalom másik-értelme szerint csak azoknak & legkiválóbb műveknek foglalata, melyek az egész emberi művelődésre hatással voltak. Ilyenek legelső sorban a biblia, a görög és római klasszikusok, a nagy népéposzok, Dante, Shakspere, Moliére, Voltaire, Kant, Goethe, Petőfi stb. munkái. Valamely nemzet egyetemes irodalma magában foglalja az illető nemzet nyelvén készült elmetermékek összességét, ide számítva a szakszerű tudományos munkákat is. Ennek határain belül pedig szorosabb értelemben a nemzet irodalma név alá azokat a műveket foglaljuk, melyekben legkiválóbban nyilatkozik a nemzet lelke s a melyek az egész nemzet lelkéhez szólanak. Mi a magyar irodalmat ebben az értelemben tekintjük és ismertetjük.