A magyar nyelv szelleme [antikvár]

Lapélein megsárgult szórt foltokkal. Felső lapélén beázási folttal. Borítói kopottasak, repedezettek.
Bödőcs Pál sokszáz éves gyökerű közép-dunántúli családból származik. Gyermekkorában, a háború után – a végleges széthullás előtt – még megismerhette népi közösségének természetét és hagyományait. Az '50-es években osztályidegen megbélyegzéssel az önművelésben találta meg az ismeretszerzés módját és örömét. Hiányérzete döbbentette rá, hogy szűkebb és tágabb környezetében is már csak kommunikációs eszközként szerepel a magyar nyelv, elszakadva az emberek valódi belső világától. Bödőcs Pálban az anyanyelv külső megjelenése és belső szellemisége íratlan törvényként összetartozott, tartozott, ugyanakkor azt is tapasztalnia kellett, hogy a nyelvnek, s a szellemnek egysége: ma már szinte csak az írott szavakban maradt meg. A mindennapi élőbeszédben a kényszerű; alkalmazkodás a kimondott szavakat felszínessé tette. Nem véletlen, hogy az ebben a kötetben olvasható esszék is az író életének sorsdöntő eseményeiről szólnak; a magyar és világirodalom; néhány kimagasló alkotójának tevékenységében találva meg a vizsgálódáshoz szükséges tárgyat és mértéket.