A magyar nyelv törvényeinek elemzése III. rész 4. füzet [antikvár]

K 1 6 B óA noBt olvasólak kezébe kerUlÖ 4-. füzet szokatlanul soványnak tünlk. Valóbaa terjedelme rövidebb az előző füzetekoél, mindössze egjr fejezet fordítását tartalmazza* Ennek magyarázata azonban nem az erők gyöngülésében keresendő. Mindössze az a meggondolás késztetett e rövidebb anyag külön füzetben való közreadására, hogy ezzel a fejezettel zárul Verseghy fejtegetése azokről az esztétikai hatásokról, amelyeket az az Irodalmi alkotások gyakorolnak a müélvezőre. Ulg az előző füzet fejezetei az értelemre és a képzelet-re ható nyelvi eszközöket s azok felhasználását sorjázta, addig ez a 9 s egyben utolsó fejezet a lélekre ható tényezők különböző válfajalt taglalja. Ebben a fejezetben újra kifejti a szabad művészetek erkölcs-fonaáló feladatát. " Az embert jóvá vagy rosszá tevő vonásoknak a2 élénk ábrázolása a művészi alkotó Igen fontos és fölöttébb hasznos fáradozásának számit ** -Írja ábbaa a részben, ahol az erkölcs meghatározását és szabályalt i^gzltl Arisztotelész nyomán.Ugyancsak a 9. fejezetben találjxik - Sulzer gondolatmenetéhez ragaszkodva - annak kifejezését, hogy az érzéseket, gondolatokat adekvát módon tükröző egyszerű, tiszta és világos nyelvet az emberi kapcsolatok bonyolultabbá válása, "romlásá" tette erőltetetté, körülményessé, olykor cikornyássá és kétértelművé.L változatlanul folyamatos lapszámozással ellátott füzettel válik teljessé Verseghy nagy esztétikai müvének első szakasza.Mint előzményeit, ezt is olvasóink értő jóindulatába ajánljuk.