A magyar nyelvért és kultúráért [antikvár]

ElőszóFokozódó érdeklődés közepette tartotta meg tanácskozását az év július 29-e és augusztus 5-e között Szombathelyen a második anyanyelvi konferencia. Az amerikai földrész, Európa és Ausztrália 16 országából az itt élő magyaroknak összesen 83 képviselője jelent meg az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének hívó szavára ebben a nagy történelmi múltú Vas megyei városban. A résztvevők foglalkozását tekintve nagyon sokszínű a kép. Vannak közöttük egyetemi és középiskolai tanárok, tanítók - református, római katolikus, evangélikus és baptista lelkészek, klubvezetők, írók, újságírók, de van közöttük minisztériumi főtisztviselő, orvos és mérnök is; a tanárok között nyelvszakos és matematikus egyaránt található. Vannak olyanok, akik már részt vettek 1970-ben a Debrecenben és Budapesten megrendezett első anyanyelvi konferencián, de szép számmal vannak olyanok is, akik arra a tanácskozásra még valamilyen okból vagy meggondolásból nem jöttek el, de most Szombathelyen megjelentek.A második anyanyelvi konferencia résztvevői tehát sok országból jöttek, sok foglalkozási ágat képviselek, egy azonban közös volt bennük: saját országukban a maguk lehetőségein belül mindnyájan végzik vagy segítik a magyar nyelv oktatását, a magyar kultúra megismertetését és terjesztését, azaz. munkájukkal az elmúlt években hozzájárultak az első anyanyelvi konferencia céljainak megvalósításához. S Szombathelyre is egy közös mozgató erő hozta el őket: a magyar nyelv, a magyar kultúra szeretete, a nagyvilágban szétszórtan élő magyar diaspóra sorsa iránt érzett felelősség. Eljöttek Szombathelyre, hogy hazai szakemberekkel - akiknek száma nagyjából azonos volt a külföldi résztvevőkével - megvitassák a külföldön folyó "magyar nyelvi nevelés" időszerű kérdéseit, kicseréljék tapasztalataikat, előadják javaslataikat, közösen meghatározzák a jövőben elvégzendő főbb feladatokat.