A magyar nyelvért és kultúráért [antikvár]

Részlet: A kard és a könyv dicsősége Hunyadi János és Hunyadi Mátyás I. "A Hunyadiak és a Damjanichok a nemzetet a határain védik. A nemzet legbelső bástyáin a Kukoricajancsik, a Ludasmatyik állnak" - írta nagy költőnk, Illyés Gyula, azt akarván ezzel kifejezni, hogy a költők tollával megalkotott mesei hősök épp olyan erőt, szinte fizikai hatalmat, védelmet jelentenek a nemzet számára, mint a valóságos fegyveres hősök. Van aztán úgy is, hogy a történelem hősei azonosak az irodalom, a mesék hőseivel. A mesés bátorságú, erejű vitézek nevét már életünkben szárnyra kapja a hír, az ének. Így válnak már életünkben irodalmi, mondani hősökké, hogy most már szinte megkétszerezve, két karddal, két fronton, kettős erővel küzdjenek tovább: a valóság és a költészet síkján. Ilyen hősök voltak, akikről most fogunk beszélni: Hunyadi János, a nándorfehérvári Győző és fia, Hunyadi Mátyás, aki nemcsak azzal szerzett nevet, hogy Bécsnek büszke várát - a fenyegető német hatalmat - térdre kényszerítette, hanem még inkább azzal, hogy budai s visegrádi palotájában fényes otthont teremtett a tudományoknak és a művészeteknek: létrehozva világhírű könyvtárát, amelynek könyvei - a Corvinák - vagyont érő ritkaságok ma is. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás korát több mint fél évezred választja el tőlünk, s mennél távolabb van valamely korszak, valamely történelmi hős tőlünk, annál kevesebbet tudunk róla. Így vagyunk a két Hunyadival is: arcuk, alakjuk elvész az idő, a történelem távolában.