A magyar regény kezdetei [antikvár]

Részlet: I. AZ ELBESZÉLŐ PRÓZA TÉRHÓDÍTÁSA Regényirodalmunk kezdetén, a XVIII. században látszólag semmi jel sem mutatott a későbbi idők jelentős művei felé. Ezekből a szerény kísérletekből, amelyek az utánzás és a fordítás inkább lelkes, mintsem eredményes erőfeszítései közepette csak kivételes pillanatokban emelkedtek az eredetiség színtjéig — egy félévszázad múltán tekintélyes irodalmi míífaj fejlődik ki. Irodalmunk történetében a regény ritkán tölti ugyan be a való világ hííséges és költői rajzában, a problémák és indulatok avatott és művészi tolmácsolásában a vezető szerepet, mégis olyan alkotásokkal dicsekedhet szépprózánk, melyek közül egynéhány rangos helyet foglalhat el az európai irodalom kiemelkedő alkotásai sorában. Az értékes, maradandó becsű regények címeire, íróik nevére felesleges emlékeztetni az olvasót. Annál fontosabb azonban azokra a körülményekre utalni, amelyek a magyar regény kialakulását meghatározták, megadták fejlődésének sajátosságait, megszabták — olykor igen szűkösen — gyarapodásának feltételeit. A műfaj magyarországi fejlődésének egyik jellemző vonása az, hogy eleinte, a kezdet évtizedeiben, sokszor — a korabel^urópai irodalomhi:íZ--iiasmüítva.--—. művészileg m"arsoclrangu, tartalmúiban elavult, módszereikben__követh_etat.- -lenTegen-^TpuscEI^lusiranyz'a^ béTÖlyása álaTk'érül. Á magyar regény kialakulásának kezdeti időszgj^a, a megjelent művek mennyisége, mondanivalója, művészi színvonala, viszonya a i niagyar irodalom egészéhez — már egy futó pillantás után egy \ súlyos történelmi tehertételről árulkodik : a^ffiúfaj indulásának \ késéséről vagy (átvitt értelemben) a magy^ elmaradottságról"' \ -lesz szomorú tanúságot. S talán éppen ezért, a nehéz, ked- I