A magyar regény [antikvár]

Védőborító nélkül. A gerinc kifakult. Az előzéklapon névbejegyzés.
Sokat vitatkoznak manapság a regény műfajáról, és válságát, kimerülését, közelgő halálát emlegetik. Mezei József könyve cáfolat a kételkedésekre. Végigkíséri a regény fejlődését az ókortól napjainkig, azt tapasztalja, hogy a regény örökké változó, mérhetetlenül gazdag, és mindig megújuló. Sem formailag, sem tartalmilag nem köthető szabályokhoz, lényege éppen az, hogy a különböző korok, társadalmak igényeihez, szükségleteihez tud alkalmazkodni. Elsősorban a magyar regény fejlődésrajza érdekli. De bevezetőjében előzményeit is összefoglalja, és színes képet ad a kortárs külföldi regényirodalmakról is, az irányzatokról, a filozófia és a képzőművészet törekvéseiről, amelyek valamilyen formában hatottak erre a sokoldalú, a valóság sokféle megnyilatkozását magába fogadó műfajra. Nem szabványos irodalomtörténet ez a könyv, hanem inkább élménybeszámoló, egy kitűnő irodalomtörténész vallomása a regényről.