A magyar ritmus formái [antikvár]

Mi a verselmélet sarkkérdése? Minden verselmélet abból a közvetlen tapasztalatból indul ki, hogy a vers, a verses beszéd, a kötött beszéd különbözik a folyó beszédtől, a kötetlen beszédtől, a prózától. De miben különbözik? „Rhythmus az, mi a versidom lényegét teszi" mondja Arany. Ugyanilyen kétséget kizáróan nyilatkozik Négyesy is: „A vers mivoltát eléggé megmondjuk-azzal, hogy ritmusos beszéd." Fölösleges ezeket a nyilatkozatokat továbbiakkal megszerezni. Hogy a vers ritmusos beszéd, - az kétségbevonhatatlan ténymegállapítás, nem pedig elméleti tétel. A verselmélet sarkkérdése nem ez. A verselmélet sarkkérdése az, hogy honnan kerül a verses beszédbe a ritmus. Erre a kérdésre két válasz lehetséges. Az egyik válasz az, hogy a vers ritmusának a versbeli beszédtől független, azt megelőző ideális léte van, s a versbeli beszéd azért ritmusos, mert ehhez az eleve létező ideális ritmushoz igazodik. A másik válasz az, hogy a vers ritmusának nincs a versben beszédtől független léte, hogy a vers ritmusa a versbeli beszéd természetes tulajdonsága. A versteoretikusok aszerint szakadnak két táborra, idealistát és materialisták táborára, hogy e közül a két válasz közül melyiket választják.