A magyar sajtó a felszabadulás után [antikvár]

A mai magyar sajtó munkásai büszkén vallják tanítómesterüknek forradalmi elődeiket, a szabadságharcok újságjait, a régi idők haladó, építő szándékú lapjait. Mégis, ha valaki a mai magyar újságírás igazi forrását keresi, nem kell távoli századokba hatolnia. A fejlett szocializmus korszakának sajtója lényegesen különbözik mindattól, ami 1945 előtt volt. A felszabadulás előtti Magyarországon - a Tanácsköztársaság 133 napjától eltekintve - minden egy szűk uralkodóosztály érdekében történt. A feudális tőkés uralkodó osztály durva erőszakkal nyomta el a dolgozó milliókat. Propagandaszervei, a sajtó, utóbb a rádió, a filmhíradó is ezt a célt szolgálták: a nagy burzsoá sajtóapparátus hangja mindenkor el tudta nyomni azok szavát, akik bírálták, támadták ezt a kegyetlen osztályuralmat, vagy a forradalom előkészítésére vállalkoztak. Minél erősebbé lett a nép szabadságvágya, annál kegyetlenebbé vált az üldözés. Az egész, felszabadulás előtti haladó, kommunista sajtó magán viseli ennek bélyegét - a fennálló rendszert bírálja, támadja. A felszabadult magyar sajtó jellege alapvetően megváltozott. Ez a sajtó az elnyomóit elűzött magyar népé; ha bírál, ha támad, azt veszi célba, ami a régit, az avultat idézi fel, ami a néphatalom, a népgazdaság, a kultúra előrehaladását akadályozza. Magasrendű, nemes célért, az egész magyar nép javáért dolgozik: a párt politikáját valósítja meg; korunkban ebben testesül meg a többség valódi értéke.