Bővebb ismertető
V. V. JERMILOV
A SZOCIALISTA REALIZMUS ELMÉLETÉNEK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA
I.
Sztálin elvtársnak A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései című klasszikus munkája rendíkvüli mértékben gazdagította a tudományt, új, nagyszerű példája volt a marxizmus-leninizmus alkotó továbbfejlesztésének, meghatározta az elméleti munka további feladatait és irányát, megsemmisítő csapást mérve a vulgarizátorokra, nemcsak a. nyelvtudomány, hanem a tudomány egyéb területein, így például az esztétika és a szocialista realizmus elméletének területén is.
Sztálin elvtársnak abban a történelmi időszakban közzétett új munkája, amelyet hazánknak a kommunizmus felé való győzelmes haladása jellemez, hatalmas erővel fejezte ki azt a gondolatot, hogy a nyelv az érintkezés eszköze, megdöntötte a marxizmusnak marrista vulgarizálását, amely lényegében arra törekedett, hogy a nyelvet az érintkezés eszközéből az elkülönítés eszközévé változtassa, ami a nyelvet elkorcsosulásra kárhoztatta volna.
Sztálin elvtárs kimerítően bebizonyította a nyelvnek az egész népre kiterjedő nemzeti jellegét és magas tudományos színvonalra emelte az egész nép által használt, hatalmas nyelvért vívott harcot mindaz ellen, ami felaprózza, részeire bontja a nyelvet, az úgynevezett ,,osztálynyelvek", zsargonok és mindaz ellen vívott harcot, ami az egész nép által használt nyelv életének széles területéről a szó közvetlen és átvitt értelmében vett „provincializmusok" területére vezet; harcot mindaz ellen, ami szűkkörű, jelentéktelen, ami válaszfalakat, akadályokat teremt, magábazárt, csoportjellegű, nem pedig az egész népre kiterjedő; a múlt rendszernek a maradványai ellen, amely eltávolította egymástól az embereket, mindaz ellen, ami összefügg az előző uralkodó osztályok befolyásával.
Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy "a nyelv, mint a társadalomban élő emberek érintkezésének eszköze, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és e tekintetben mintegy közömbösséget tanúsít az osztályok iránt."