Bővebb ismertető
BUSZNYÁK ISTVÁN elnöki megnyitója:
Tisztelt hallgatóság, huszonöt évvel ezelőtt ennek az épületnek falai között egy nevezetes előadás hangzott el: Bartók Béla, az új akadémikus, olvasott fel nagy szellemi elődjéről, Liszt Ferencről. Jelképesnek érezzük, hogy ez az előadás maradandó jelentőséggel kapcsolta össze a kettejük nevét, s jelképes az is, hogy mi ma itt együtt ünnepelhetjük kettejük életének határdátumait: Liszt Ferenc születésének százötvenedik és Bartók születésének nyolcvanadik évfordulóját. Mert ezeken a külső találkozásokon túl mély és szerves a kapcsolat, mely kettejük életművét összefűzi. Liszt Ferenc ugyanúgy egy határvidéki kultúra képviselőjeként jelent meg az európai zenéhen, mint utána Bartók Béla; ugyanúgy a népek és nemzetek hangjának összefoglalásán, a „népek testvérréválásán" dolgozott, mint Bartók, ugyanúgy egy válságokkal teli, erjedő, sőt forradalmi korszakban mutatott példát a kérdések nagyszabású művészi megoldására, mint Bartók.
Voltak persze lényeges különbségek is közöttük, különbözött körülöttük maga a kor s a társadalom. Mikor Liszt „magyar hazája hű fiának", lángoló és lelkes hazafinak nevezte magát, még a magyar reformkor gyönyörű lendületének romantikus rajongása hatotta át; mikor Bartók szenvedélyes szeretettel fordult a magyar nép s a szomszéd népek felé, már illúzióktól mentesen látta az elnyomó urainak kiszolgáltatott, nyomorgó Magyarországot. Liszt szinte mindvégig megőrizte élete nagyszerű illúzióit; Bartók Béla nemcsak a művész és a gondolkodó, de a kutató tudós szemével is felmérte azt a világot, melynek felemeléséért harcolt, valósággal dulakodott vele, akár kortársa Ady Endre, hogy igazabb eszméletre ébressze. De nagy nevelők voltak mindketten, akik változtatni és megújítani, feltárni és magasba emelni akartak mindenütt és mindenekfelett, akik. nemzetük keréteiből kilépve, örökké híven népükhöz, az emberiséget, az emberi haladást szolgálták egész munkásságukban. Európa zeneművészetének forradalmi megújítói voltak, akik otthagyták nyomukat koruk teljes szellemi fejlődésében.
Ezért ünnepelhetjük ma itt őket együtt, a magyar tudomány nevében is, s mi magyar tudósok, a mai Magyar Tudományos Akadémia munkásai, éppúgy felismerjük elődünket, társunkat és szövetségesünket Liszt Ferencben, Széchenyi, Teleki, Eötvös barátjában és elsiratójában, mint Bartók Bélában, népzenetudományunk alapvetőjében, s büszkén valljuk magunkénak a két rokon lángelmét, akikben immár művészi tanítómestereit és példaképeit ünnepli az egész művelt emberiség.