A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának közleményei XV. 1-4. [antikvár]

Részlet: KODÁLY ZOLTÁN HAYDN EMLÉKEZETE (Elnöki megnyitó a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Haydn-ünnepségén) Pár év óta sűrűn ünnepeljük szellemi nagyságok évfordulóit, köztük olyanokét, akiknek az átlagos műveltségű magyar még a nevét sem hallotta. Mindent el kell követnünk, hogy látókörünk táguljon. De ha tőlünk távolabb állókra is ráirányítjuk az ország figyelmét, hogy mehetnénk el szó nélkül Haydn József egy évfordulója mellett, aki nemcsak világraszóló nagyság, de élete javát Magyarországon töltötte, s akinek annyit köszönhetünk. Egyrészt ő volt az első, aki „aü'ongarese" feliratú darabjaival világszerte hirdette, hogy itt egy sajátos, minden mástól elütő zenei kifejezésmód él. Ha kenyéradói, az egymást követő Esterházy hercegek magyarabb órzésűek, mint voltak, s az akkori körülmények közt lehettek, talán több efféle műve marad ránk. De „all'ongarese" jelzés nélküli műveiben is elég magyar elem mutatkozik. Ezeket fölismerni, kimutatni magyar kutatók clolga, mert külföldi ember aligha tudná megszerezni a magyar zene minden ágának oly mélyreható ismeretét, ami ilyen munka feltétele. A részletek végleges tisztázására akkor kerülhet sor, mikor Haycln minden műve hozzáférhető lesz. Mert csodálatosképpen ilyen nagy és népszerű szerzőnek máig sincsen kritikai összkiadása. Másrészt ő volt az első, aki a zene egy arisztokratikus korszaka után a nép hangját szólaltatta meg, magateremtette magasrendű műformákban. Ö nem a kevés hozzáértőnek írt, hanem mindenkinek. Egyik kéziratában kijavít néhány ütemet, indokolásul melléjegyzi: „Dies war vor gar zu gelehrte Ohren." — „Ez csak igen tanult füleknek való volt." Más vázlataiban egyszerűsíti az első fogalmazást, ilyen megjegyzéssel: „Und ich sagte Ilim, dass es nicht gut sey interessant zu seyn." Hány mai szerző okulhatna Haydn megjegyzésén, ha csak érdekes zene helyett megpróbálna nagy gondolatot közérthető nyelven kifejezni. Ez pedig Haydn számára nemcsak stíluskérdés volt, hanem a művészet céljáról vallott felfogásából következik. 1*