A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának közleményei XX. 1-4. [antikvár]

SZABOLCSI MIKLÓSMAGYAR IRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÜ KÖZTAz Irodalomtörténeti Intézetben folyó munka, a kézikönyv XX. századi kötetének szerkesztése során néhány megoldatlan, nyitott kérdésbe ütköztünk; leginkább a két világháború közti szakasz tárgyalása során. Ezekről szeretnék szólni.Talán nem is kell hangsúlyoznom: a legújabbkori irodalom tudományos feldolgozása éppenúgy szigorúan irodalomtörténeti feladat lehet, mint a régebbi koroké, még akkor is, ha kutatásakor különleges módszertani nehézségekbe is ütközünk (pl. a hosszabb életpályák és az aránylag rövid korszakhatárok kérdése, a forrásanyag sajátos volta, általában a feldolgozandó anyag nagyságának megnövekedése stb.). És mégis: régebbi korok kutatói egyre inkább egy egységes politikai-szellemi áramlat, vagy stílus nevével tudják átfogni korukat (reneszánszról szólnak vagy a felvilágosodásról, a romantika koráról vagy a realizmuséról), mi ilyen átfogó megnevezést eddig nemigen találtunk korunkra.I.Hogyan tárgyalták, milyen szempontok szerint osztályozták az eddigi munkák a két világháború közti időszakot? Az 1945 előtt Íródott művek közül Schöpflin Aladáró (1937-ben) alapjában a Nyugat első nemzedéke szempontjából látta a fejlődést; művében mintegy a Nyugat második hullámaként tárgyalja az új nemzedékeket. Szerb Antal még korábban, 1934-ben, a neo-konzervativizmust, majd a rákövetkező neo-biedermeiert látja korára jellemzőnek; Pintér Jenő 1940-ben írt sajátosan matematikai korszakolásé művében a korszak alapvető vonásának a magyar irodalom egységének felbomlását tekinti; s ha valamit érzékel egyáltalán korából, akkor az a különféle stílus, faj, terület okozta széttagoltság.x1 A magyar írod. szellemi és erkölcsi egysége ebben a korszakban végzetesen felbomlik. Külön utakon haladnak a hagyományőrző nacionalista írók, külön a nyugatos eszmékkel telített impresszionisták, külön a naturalisták, a szocialisták, a katolikusok, a zsidók, utóbb a világháború katasztrófája után az erdélyiek, a felvidékiek, s a délvidékiek. A jobboldali és a baloldali irodalom ellentétét, szembenállását, a keresztények és zsidók ellentétét . . . nem tudja megszüntetni semmiféle jószándék." (Magyar irodalomtörténet VHI/II. 1356.)